ŠIMUNOVIĆ FERI bácsi három éve otthonban él, Alzheimer típusú demenciával küszködik. Felesége, ILONKA néni minden nap nála van. És minden vasárnap itt van a templomunkban is. Kérte férje számára a betegek szentségét.

Ilonka néni és Feri bácsi 62 éve házasok. Újvidéken ismerkedtek meg még 1964-ben. Feri bácsi egy Zomborhoz közeli magyar faluból származik, az egyetlen palóc falucskából a Bácskában, ahová a török kiűzése után a Felvidékről telepítették az egész magyar nyelvű lakosságot. Bácskertes a neve ennek a falunak, szlávosan Kupuszinának is nevezik. Édesapja zombori bunyevác család sarja volt, édesanyja bácskai palóc. Feri bácsi egyetlen gyermeke volt a családnak. Ilonka néniék ezzel szemben hatan voltak testvérek, Szenttamás az ősi fészke a családjának, amit a Duna-Tiszta-Duna csatorna (régi nevén Ferenc József-csatorna) mellett, Szabadka és Újvidék között félúton lehet megtalálni a térképen.

Miután a bácskai fiatalok összeházasodtak, először Franciaországba, majd 1968-ban Kanadába költöztek. Hivatalosan a montreali világkiállítást jöttek ki megnézni, és maradtak. Itt a Canada Dry alkalmazta őket egész életükben. Feri bácsi egész magas beosztásban volt a hatalmas vállalatnál, és maradt akkor is, amikor a Coca Cola felvásárolta az egész kanadai céget.

Két lányuk van és négy unokájuk. Az egyik lányuknak itteni olasz lett a férje, a másiknak pedig kanadai szerb. Az egyik unokájuk nemrég kezdte el a papi képzést, és ha kitart a hivatásában, keleti keresztény, az itteni Szerb Pravoszláv Egyház papja lesz majd!

Feri bácsi és Ilonka néni mindig együtt jöttek a szentmisénkre és a plébánia közösségi eseményeire évtizedeken át. Ilonka néni most már csak a szentmisékre jár. Sosem ment a férje nélkül sehová, akivel mindennel együtt, a nehézségeket és megpróbáltatásokat is beleértve, nagyon szép 62 évet éltek meg. Az Úr adjon erőt, vigaszt és békét a szívüknek a továbbiakban is! Imádkozunk értük! ... See MoreSee Less

Kanadában a cserkészeknek muszáj megtanulniuk együtt élni a vízzel. A magyaroknak is. Nem szabad félni a víztől! Nincs még egy ország, ahol ilyen jelentőségű lenne a rengeteg vízfelület, pontosabban az édes vízű tavak jelenléte, mint Kanadában. A két óceánról, amelyek Kanada keleti és nyugati partjait mossák, ne is beszélve! Maradva csak az édesvizeknél: az ország 9%-át borítják tavak. Kanadának több tava van, mint amennyi tó van a világ összes többi részén együttvéve, és itt található a föld 100 legnagyobb tavából 60! A tartományban, ahol élünk, Ontarióban egyedül kétszázötven-ezer tó van! Különösen a kenuzás számít alapvető követelménynek, hogy minden kanadai megtanulja. A kenuzás tulajdonképpen identitás kérdése Kanadában. Ez volt a legfőbb közlekedési eszköz ezen a vidéken ősidők óta. Plébániánk magyar cserkészcsapatainak a tagjait is folyton igyekeznek a vezetők megbarátkoztatni a kenuzással. Mondjuk, nincs túl nehéz dolguk, mert igazi, kanadai magyar gyerekekről van szó, akik örülnek a víznek hidegben is, szép időben is. De azért vannak szabályok, amiket fontos betanítani a kenuzásnál. Például, mit lehet tenni, ha valaki beborul a kenujával?! Eléggé billegő egy hajócskáról van szó. Néhány kép a cserkészeink legutóbbi kenu-óráiról: ... See MoreSee Less

Vargha Heléna keresztelője. Isten éltesse a gyermeket és családját! ... See MoreSee Less

Ma megáldottuk az új perselyeket, amiket majd használni fogunk a templomunkban. A legnagyobbat a padsorok között, a bejáratnál helyezzük el, amit ha kell, könnyen el is tudunk majd mozdítani, például esküvők alkalmával, amikor kell a hely a menyasszony bevonulásához, vagy a húsvéti meg úrnapi körmenetekkor, esetleg amikor koporsós temetésünk lesz, és útban lenne a nagy persely a bejáratnál. A két kisebb perselyt oldalt fogjuk elhelyezni, a padokra erősítve, hogy akik az oldalsó padsorokban vannak, azok is könnyebben hozzáférhessenek. A templom alakú perselyeink pedig mozgathatók lesznek: ezeket rendkívüli gyűjtések alkalmával használjuk majd, vagy olyan programoknál akár a közösségi termünkben, amelyeknél adományokat várunk.
A régi kosárkát, amit eddig használtunk adománygyűjtésre, és amit a szertartásunk végén az Isten hozott önkéntes csoport tagja tartanak a kijáratnál, azt is meghagyjuk. Szép szokás ugyanis, hogy ilyen személyesebb formában is lehet átadni az adományokat a templomunk fenntartása javára.
Köszönjük mindenkinek, aki támogatja a plébániánk életét. Egy ekkora épületet fenntartani már önmagában is eléggé jelentős összeget igényel. De a plébániánk nem csak fenntartja magát, hanem több lelkiségi, kulturális és közösségi programnak is a védnöke és aktív támogatója is kezdve a különböző imacsoportoktól, ministránsoktól és kórusoktól a cserkészeken át a Magyar Iskoláig és a Helikon Gimnáziumig.
Isten fizessen meg minden támogatónkat sokszorosan, bőséges áldással! ... See MoreSee Less

A tegnapi nagyon komoly zivatar és bőséges esőzés után, ma délelőtt egészen tiszta volt a levegő Torontóban, élesen sütött a nap, még kimondottan nyári volt a hangulat. A plébániánkról néhányan városnegyedük közeli temetőjében jártunk. A nálunk mindenki által ismert Babi néni temetése volt. Koporsós gyászmisét már korábban tartottunk Babi néni leli üdvéért és tiszteletére a templomunkban, amire nagyon sokan eljöttek, most csak az urnát helyeztük el a nyugvóhelyére.

A North York-i temető valószínű az a hely egész Kanadában, ahol a legtöbb itteni magyar honfitársunk földi maradványai várja a feltámadást. A város többi temetőjében is rá lehet akadni magyar nevekre, néha egészen régi sírokra, a 19. századból is, de Észak-York temetőjében, főleg a 15-ös parcellában, nincs is talán az angol-száz nyelvűeken kívül még egy nép, amelynek nyelvén annyi sírfelirat szerepelne, mint a magyaroknak. Talán több ezer magyar sírhelye is lehet ez a szép zöld park itt a városnegyedünkben.

A 15-ös parcellában, ahol egymást érik a magyar nevek, vannak még közöttünk litván, lett és itt-ott egy észt név is. Újabban megjelentek a kínai feliratok a temetőben. Különben még főleg görög neveket lehet látni, nagyon kevés szerb, horvát, lengyel, még kevesebb olasz név. Ez utóbbi jellegzetes családnevek valószínű azért nem szerepelnek nagyobb számban "a mi temetőnkben", mert a katolikusok Kanadában általában külön temetőket tartanak fenn, Torontóban is vannak katolikus temetők, több is, és hát azok aztán tele vannak olasz, lengyel, horvát, német nevekkel. És magyarok is vannak a katolikus temetőkben, természetesen. De a torontói magyarok többsége minden bizonnyal a North York-i temetőt választja. Egyrészt, mert itt nyugodhatnak a mieink közül már eleve a legtöbben, másrészt talán azért is, mert ez a temető van a legközelebb a magyar plébániánkhoz. Még tíz percre sem autóval.

Feltűnt, hogy a városnegyedünk nagy köztemetőjében egyáltalán nincsenek muszlim sírok, se török, se arab, se indiai nevek, se perzsák. Pedig eléggé sok perzsa él itt a környéken, akik még az iráni sah megbuktatása után menekültek el, főleg a nyolcvanas években a muszlim fundamentalizmus elől. Az 56-os magyarok után ők voltak az egyik következő nagyobb bevándorlási hullám Kanadába. Lehet, hogy a muszlimoknak, a hinduknak, szikheknek külön temetőik vannak Torontóban?

Az idén két muravidéki magyar hívőnk temetése is egy olyan parcellában volt az Észak York-i temetőben, ahol viszont az örmények temetkeznek többségben. Itt majdnem minden sír örmény. Érdekes, hogy sok embernek erről fogalma sincs, hogy ezek örmény feliratú sírok, pedig nem csak a jellegzetes nevek alapján egyértelmű ez, hanem a sajátos örmény írás is ott szerepel általában ezeken a sírokon. Az örmény családnevek végén az IAN végződés a magyar -fi végződésnek felelne meg: Apafi, Bogdánfi, Petőfi, ami a szláv nyelvekben az -ics végződés: Petrovics, Bogdanovics, Babits, vagy a germán nyelvekben a -son végződés: Johnson, Hudson, Grayson, Carson, Edison... Sokan bizonyára nem is gondolják, hogy a ma már magyarul hangzó nevek közül például a Surján, vagy a Fábián korábban minden bizonnyal örmény családok nevei lehettek. Mint ahogy a híres örmény zeneszerző nevét is átírjuk magyarra: Kacsaturján (Aram Katchaturian). A magyar örmények közül később nagyon sokan magyarosítottak. A legtöbben állítólag a Lázár, a Kristóf, a Kiss nevet vették fel. Az egyik aradi vértanú neve Kiss Ernő, aki tudvalevőleg egy híres erdélyi örmény család sarja volt.

Felfigyeltem a városnegyedünk temetőjének örmény parcellájában egy MADJARIAN névre. Arra gondoltam mindjárt, hogy talán az örményeknél is vannak ilyen vezetéknevek, mint a magyaroknál, hogy egy bizonyos nép nevét jelentik, mint amilyen nálunk is a Magyar, Székely, Tóth, Horváth, Németh, Kun, Török, Rácz, Kazár... Egyszer találkoztam egy ilyen alföldi családnévvel is, hogy Bunyevác!

Mindjárt arra gondoltam, hogy a MADJARIAN jó eséllyel jelentheti azt, hogy Magyarfi, vagy a Magyarfiak utóda. Érdekes az is, hogy ez az egyetlen sír éppen ezzel a "magyarosan" csengő névvel, ami az 1917-es szörnyű örmény holokauszt emlékére állított kereszthez közel található, egészen közel az emlékműhöz az amúgy üresen hagyott térben. Valami különleges sír lehet, nem? Magyar szempontból nagyon is elképzelhető.

Egy kis internetes kutakodás után aztán kiderül, hogy valóban, ahogy sejteni lehetett, a MADJARIAN örményül a magyar szóra utal. Még azt is kidobja a rendszer, hogy összesen 628 Madjarian nevű személyről lehet tudni a világhálón, ezeknek 98%-a Franciaországban él, 2%-a az USA-ban, és hát úgy látszik, van legalább egy család Kanadában is, akiket eléggé megbecsülhettek az itteni örmények, merthogy ilyen prominens helyre temették az illetőt az Észak York-i temetőnkben.

A MADJARIAN névről egyébként ezt dobja ki a kereső legelsőre:

The surname Madjarian has its roots in the historical context of the Hungarian and broader Central European regions, deriving from the term Madjar, which refers to the Hungarian people. The name likely emerged during the medieval period, when surnames began to be adopted more widely in Europe, particularly in the 12th to 15th centuries. The Madjarian surname may have originally denoted a connection to the Hungarian identity or heritage, possibly indicating a lineage of individuals who were part of the Magyar tribes that settled in the Carpathian Basin.

A Magyar név, úgy látszik, az örményeknél jó hangzásúnak, megbecsült névnek számít. Sok kutató, tudós, orvos található ezzel a névvel az interneten, könyvek címlapjain szerepel. A kanadaiak többsége persze simán elmegy e név mellett, hiszen a Hungarian meg a Madjarian nem fog az angol fülűeknek egymáshoz túl közel csengeni. De amikor rákérdeztem ott a temetésnél a magyaroknál, hogy tudják-e milyenek ezek az érdekes feliratú sírok, senkinek fogalma sem volt róla, pedig hát ott nyugszanak közöttük a szeretteik.

Szép, hogy az örmények nem csak a nyelvükhöz, hanem a sajátos írásmódjukhoz is ragaszkodnak. Ezek a betűk a latin abc karakterei mellett rendre ott szerepelnek a sírjaikon. Ez a ragaszkodás a nyelvhez, a gyökerekhez még a sírokon is sokat elmondhat arról, hogy milyen életet élhetett az, akinek a sírkővel emléket állítanak. Régen az epigrammák is ezt a célt szolgálták, a versbe szedett tömör bölcsességek az elhunyttal kapcsolatban, amiből aztán külön versforma fejlődött ki.

Kanada nagyon komoly gondot fordít a temetők rendben tartására. Ápolatlan, elgazosodott sírkerteket egyszerűen nem is lehet látni ebben az országban. És még ha nem is gondolnánk talán elsőre, vagy legalább nem ez jutna legelsőre eszünkbe erről a hatalmas országról az Új Világban, a gyökerek, a tisztelet az előttünk járóknak, a kegyelet, úgy látszik, mégiscsak fontos lehet itt, méghozzá nagyon is. És ez szép. Megnyugtató. Mert aki tudja, hogy mi a kegyelet, az nagyobb eséllyel azt is tudni fogja, hogy mi a tisztelet és becsület. ... See MoreSee Less

Dominik Ádám keresztelője. Isten éltesse az egész családot, akik hűségesen őrzik a magyar nyelvet, őrzik a magyar-roma és katolikus identitásukat is, ezért meg is kereszteltetnek minden gyermeket már egészen kicsi korában, ahogy az egyházunkban szokás. Sok áldást kicsikre és nagyokra! Mindig örülünk, ha találkozhatunk a családdal a torontói magyar templomunkban! ... See MoreSee Less

Kedves Kanadai Magyarok!

Van egy rossz hírünk, amit Courtlandról kaptunk, ahol nem olyan régen még erős magyar közösségünk élt, és ahol magyar plébániánk is volt több mint száz éven át, sok évtizeden át a jezsuita atyák vezetésével. Az ottani magyar temetőből ellopták a harangunkat! Azt a harangot, ami a courtlandi Szent László templomunk tornyából hívogatta a híveket évtizedeken át imádkozni, bizakodni, hálát adni az Istennek, és remélni a jóság erejében.

Miután az egykor főleg dohánytermesztők által lakott magyar faluból sokan elköltöztek és megszűnt a plébánia, az ottani Szent László templomunkat pedig sikerült eladni az elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó manonita közösségnek, akik továbbra is imádságra használják a mi régi templomunkat, a harangot a falu magyar temetőjében helyezték el egy emléktábla társaságában. És ott volt ez a harang mindeddig, a magyar sírok között. De többé már ne keressétek. Sajnos, elveszítettük.

Ezek a képek, amiket itt most újra megosztunk, nem rég készültek, amikor legutóbb, november 1-én, Mindenszentek napján Courtlandon jártunk a torontói magyar plébánia közösségünk tagjaival, és ekkor szentmisét is ünnepeltünk a magyar temetőben, közvetlenül a harang mellett, együtt a courtlandi magyarok képviselőivel. Nagyon szép élmény volt, fényképezkedtünk is a harang társaságában.

Nem szabad, hogy túlzottan elkeserítsen minket ez a harangunkkal kapcsolatos barbár cselekedet. Egyszerűen túl nagy lehetett a kísértés az értékes fém iránt, ami tulajdonképpen védtelenül állt ott a szabad ég alatt egy vidéki falucska temetőjében. Nem mondom, hogy veszett már több is Mohácsnál, mert nem biztos, hogy veszett, mindenesetre van okunk hálásnak lenni, és büszkének is, hogy őseink egy ilyen szép harangot öntöttek már 1874-ben, ami aztán évtizedeken át betöltötte szerepét: jelezte az időt számukra, emlékeztette őket a hit fontosságára, köszöntötte az ünnepek eljövetelét. Ha hitünkhöz méltóan igyekszünk mi is okosan bánni az idővel, ha engedünk a hívó szónak, és megtartjuk az ünnepeinket, ha fontos számunkra továbbra is a magyar közösségünk, bárhol is éljünk a nagy világban, akkor ez a harang sem, amit most elloptak, nem élt hiába. Azért élt, azért volt, arról szólt a léte, a hangja, aminek mi is élünk, és amiről mi is szólunk. Ez a harang tulajdonképpen betöltötte a szerepét, mi pedig folytassuk azt! ... See MoreSee Less

Isten éltesse Emmácskát, szüleit, keresztszüleit, az egész népes családot és baráti kört! És persze a boldog nagyszülőket, akik egykor a szatmári Túrterebes környékéről vándoroltak Kanadába. ... See MoreSee Less

Eljött az ideje, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik anyagilag és önkéntes munkájukkal is támogatták, hogy a plébániánkon megújuljon a papi lakrész fürdőszobája. Talán a legelhanyagoltabb része volt ez a rendházi mosdó az egész épületkomplexumon belül itt a templomunk körül, és a megújulás nem várt bonyodalmakba ütközött, ezért el is húzódott, de végül is elkészült, nem a plébános 50. születésnapjára, ahogy eredetileg terveztük, de az 51 és fél éves évfordulón, idén nyáron már jóízűen lehetett lubickolni a nagyon szépen megújult új fürdőszobában. A képsor magáért beszél.

Közben idén elkezdtük megújítani a fürdőszobával szemben a plébános hálószobáját és munkaszobáját. Ezeket a helyiségeket is még 42 évvel ezelőtt, a jelenlegi plébániánk építésénél alakították ki, úgyhogy nagyon ráfér egy kis ráncbaszedés. Ezekről is lesz majd idővel egy kis képi beszámoló. De addig is:
KÖSZÖNET a sok segítségért a tervezőknek, kivitelezőknek és minden támogatónknak! Jók vagytok! ... See MoreSee Less

Plébániánk cserkészei Északon a csapataink szokásos nyárvégi táborában.
Süss fel Nap, Süss fel Nap,
kertek alatt a kis cserkész majd meg fagy...!
Azért nem olyan vészes! Itt Torontóban már kisütött a Nap! Küldjük északra a sok szép időt hozó napsugárt!
Jó munkát! ... See MoreSee Less